érzékel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈeːrzeːkɛl]

Ige

érzékel

  1. Érzékszervvel felfog. (lát, hall, ízlel)

Származékok

Etimológia

érzék +‎ -el

Fordítások

Ragozás