Oláh

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈolaːx]

Tulajdonnév

Oláh

1. Családnév. Előzménye, az ószlávban használatos wlachi népnév valamennyi újlatin népre vonatkozott. A különböző nyelvekben másként alakult a szó jelentése. A magyarban a vlaszi ’itáliai’, a vlah ’moldvai és havasalföldi’ jelentésű lett. Mivel a magyar nyelv több nyelvjárása nem tudta ejteni a -v- réshangot (csak a bilabiális --t ismerte), és a szókezdő mássalhangzó-torlódást sem kedvelte, azt többféle módon oldotta föl. Egyike ezeknek a szó elején a v- magánhangzóvá válása (vokalizálása, pl. vnuk > unoka), így lett a vlahból *uláh ~ oláh. A név végi -h azonban elnémult (pl. a méh, pléh szavakban), szabályos kiejtése tehát Olá. Mint minden népnév, akkor is ragadványnévvé, abból családnévvé lett, ha a személynek semmi köze nem volt a névben jelölt néphez, de ahhoz hasonló ruhát viselt, hozzájuk hasonlóan viselkedett, beszélte a nyelvüket, vagy csak egyszerűen arról a vidékről származott, környékükről költözött új lakhelyére.

Változatok

Oláj, Olá, Ollá; Olah, Olach, Ola