Scheitel
Német
Kiejtés
- IPA: /ʃaɪ̯tɛl/
Főnév
Scheitel hn (erős, birtokos Scheitels, többes Scheitel)
- [ívé/boltozaté] tető(pont), csúcspont
- der Scheitel einer Flugbahn
- röppálya legmagasabb pontja
- (haj)választék
- einen Scheitel ziehen
- hajat kétfelé fésül v. elválaszt
- fejtető
- vom Scheitel bis zur Sohle
- tetőtől talpig
- zenit
- die Sonne stand im Scheitel ihrer Bahn
- a nap pályája delelőjén/zenitjén állt
- mat szögcsúcs
Ragozás
Scheitel ragozása [hímnemű, erős]