Török

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtørøk]

Tulajdonnév

Török

  1. Családnév. Előzménye, az ’erő’ jelentésű türk szó saját megnevezésükké vált az ótörök népek némelyikének, s vándorszó is lett belőle. A magyarság közvetlenül egyik csuvasos török nyelvből vehette át, de nem alkalmazta sem a besenyőkre, sem a kunokra, hanem valószínűleg a csuvas jellegű népeket (talán a kazárokat) nevezték így. A XIV. századtól az oszmán-törökökre kezdték használni, s meg is maradt a magyarság körében e nép nevének. Személyneveink között azonban jóval korábban föltűnnek a Turc, Turch, Turk, Turek stb. alakok, amelyek semmiképp sem vonatkozhatnak kisázsiai oszmán-törökségre. Ezekből apanévi családnevek váltak, jelentésük ’Türk ~ Török nevű személy fia, leszármazotta’. Természetesen a XV. századtól már az oszmán-török népnév is lehet a családnév forrása. Mint minden népnevet, ezt is megkapták olyanok, akik csak viseletben, ruházkodásban, valamilyen szokásban hasonlítottak a török népre, vagy beszéltek törökül, esetleg török rabságot viseltek, onnan szöktek meg, vagy csak egyszerűen arról a vidékről, felőlük jöttek.