boldogság

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈboldokʃaːɡ]

Főnév

boldogság

  1. A belső harmónia, lelki béke és életöröm érzése. A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet.

Etimológia

boldog +‎ -ság

Fordítások

Ragozás

boldogság ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset boldogság boldogságok
tárgyeset boldogságot boldogságokat
részes eset boldogságnak boldogságoknak
-val/-vel boldogsággal boldogságokkal
-ért boldogságért boldogságokért
-vá/-vé boldogsággá boldogságokká
-ig boldogságig boldogságokig
-ként boldogságként boldogságokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben boldogságban boldogságokban
-on/-en/-ön boldogságon boldogságokon
-nál/-nél boldogságnál boldogságoknál
-ba/-be boldogságba boldogságokba
-ra/-re boldogságra boldogságokra
-hoz/-hez/-höz boldogsághoz boldogságokhoz
-ból/-ből boldogságból boldogságokból
-ról/-ről boldogságról boldogságokról
-tól/-től boldogságtól boldogságoktól
boldogság birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én boldogságom boldogságaim
a te boldogságod boldogságaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
boldogsága boldogságai
a mi boldogságunk boldogságaink
a ti boldogságotok boldogságaitok
az ő boldogságuk boldogságaik

Szinonimák

Antonimák

További információk