boncolókés

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbont͡soloːkeːʃ]

Főnév

boncolókés

  1. Boncolásra használt vágóeszköz.

Szinonimák

Etimológia

boncoló +‎ kés

Ragozás

boncolókés ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset boncolókés boncolókések
tárgyeset boncolókést boncolókéseket
részes eset boncolókésnek boncolókéseknek
-val/-vel boncolókéssel boncolókésekkel
-ért boncolókésért boncolókésekért
-vá/-vé boncolókéssé boncolókésekké
-ig boncolókésig boncolókésekig
-ként boncolókésként boncolókésekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben boncolókésben boncolókésekben
-on/-en/-ön boncolókésen boncolókéseken
-nál/-nél boncolókésnél boncolókéseknél
-ba/-be boncolókésbe boncolókésekbe
-ra/-re boncolókésre boncolókésekre
-hoz/-hez/-höz boncolókéshez boncolókésekhez
-ból/-ből boncolókésből boncolókésekből
-ról/-ről boncolókésről boncolókésekről
-tól/-től boncolókéstől boncolókésektől
boncolókés birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én boncolókésem boncolókéseim
a te boncolókésed boncolókéseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
boncolókése boncolókései
a mi boncolókésünk boncolókéseink
a ti boncolókésetek boncolókéseitek
az ő boncolókésük boncolókéseik