burkol

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈburkol]

Ige

burkol

1. beborít
2. (szleng) eszik

Származékok

• burkolat, burkolatlan, burkolt

Etimológia

burok +‎ -ol

Ragozás

burkol ragozása

Főnévi igenév			burkolni
Befejezett melléknévi igenév			burkolt
Folyamatos melléknévi igenév			burkoló
Beálló melléknévi igenév			burkolandó
Határozói igenév			burkolva
Ható ige			burkolhat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	burkolok	burkolsz	burkol	burkolunk	burkoltok	burkolnak
		Tárgyas	burkolom én téged/titeket burkollak	burkolod	burkolja	burkoljuk	burkoljátok	burkolják
	Múlt idő	Alanyi	burkoltam	burkoltál	burkolt	burkoltunk	burkoltatok	burkoltak
		Tárgyas	burkoltam én téged/titeket burkoltalak	burkoltad	burkolta	burkoltuk	burkoltátok	burkolták
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	burkolnék	burkolnál	burkolna	burkolnánk	burkolnátok	burkolnának
		Tárgyas	burkolnám én téged/titeket burkolnálak	burkolnád	burkolná	burkolnánk	burkolnátok	burkolnák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	burkoljak	burkolj vagy burkoljál	burkoljon	burkoljunk	burkoljatok	burkoljanak
		Tárgyas	burkoljam én téged/titeket burkoljalak	burkold vagy burkoljad	burkolja	burkoljuk	burkoljátok	burkolják
Főnévi igenév ragozása			burkolnom	burkolnod	burkolnia	burkolnunk	burkolnotok	burkolniuk