címlet
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈt͡siːmlɛt]
Főnév
címlet
- Pénznek vagy pénzhelyettesítőnek (pl. postabélyeg) értékét jelző szám vagy érték felírás.
Etimológia
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | címlet | címletek |
| tárgyeset | címletet | címleteket |
| részes eset | címletnek | címleteknek |
| -val/-vel | címlettel | címletekkel |
| -ért | címletért | címletekért |
| -vá/-vé | címletté | címletekké |
| -ig | címletig | címletekig |
| -ként | címletként | címletekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | címletben | címletekben |
| -on/-en/-ön | címleten | címleteken |
| -nál/-nél | címletnél | címleteknél |
| -ba/-be | címletbe | címletekbe |
| -ra/-re | címletre | címletekre |
| -hoz/-hez/-höz | címlethez | címletekhez |
| -ból/-ből | címletből | címletekből |
| -ról/-ről | címletről | címletekről |
| -tól/-től | címlettől | címletektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | címletem | címleteim |
| a te | címleted | címleteid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
címlete | címletei |
| a mi | címletünk | címleteink |
| a ti | címletetek | címleteitek |
| az ő | címletük | címleteik |