csontvelő

Magyar

Főnév

csontvelő

1. (biológia) A csontok üregét kitöltő kocsonyás anyag.

Fordítások

Tartalom

ANGOL: bone marrow (en) ARAB: نقي العظم (ar) (niqy al-3aZm) (m.), نخاع العظم (ar) (nujaa3 al-3aZm) (m.), نقي (ar) (niqy) (m.) CSEH: kostní dřeň (cs) (f.) ESZPERANTÓ: osta medolo (eo) FINN: luuydin (fi) FRANCIA: moelle osseuse (fr) (f.), moelle (fr) (f.) HOLLAND: beenmerg (nl) (n.) INDONÉZ: sumsum tulang IZLANDI: beinmergur (is) (m.) JAPÁN: 骨髄 (ja) (こつずい, kotsuzui) KATALÁN: bessó (ca) (m.) KÍNAI: 骨髓 (cmn) (gǔsuǐ)

LATIN: medulla ossium (la) (f.) LENGYEL: szpik kostny (pl) (m.) NÉMET: Knochenmark (de) (n.) OROSZ: костный мозг (ru) (kóstnyj mozg) (m.) Pitjantjatjara: nyuṉtjuṉ PORTUGÁL: medula óssea (pt) (f.) ROMÁN: măduvă osoasă (ro) SPANYOL: meollo (es) (m.), tuétano (es) (m.), médula (es) (f.) SVÉD: benmärg (sv) TÖRÖK: kemik iliği (tr) VOLAPÜK: pif (vo)

Ragozás

csontvelő ragozása eset/szám egyes szám többes szám alanyeset csontvelő csontvelők tárgyeset csontvelőt csontvelőket részes eset csontvelőnek csontvelőknek -val/-vel csontvelővel csontvelőkkel -ért csontvelőért csontvelőkért -vá/-vé csontvelővé csontvelőkké -ig csontvelőig csontvelőkig -ként csontvelőként csontvelőkként -ul/-ül - - -ban/-ben csontvelőben csontvelőkben -on/-en/-ön csontvelőn csontvelőkön -nál/-nél csontvelőnél csontvelőknél -ba/-be csontvelőbe csontvelőkbe -ra/-re csontvelőre csontvelőkre -hoz/-hez/-höz csontvelőhöz csontvelőkhöz -ból/-ből csontvelőből csontvelőkből -ról/-ről csontvelőről csontvelőkről -tól/-től csontvelőtől csontvelőktől

csontvelő birtokos ragozása birtokos egy birtok több birtok az én csontvelőm csontvelőim a te csontvelőd csontvelőid az ő/ön/maga az önök/maguk csontvelője csontvelői a mi csontvelőnk csontvelőink a ti csontvelőtök csontvelőitek az ő csontvelőjük csontvelőik

Származékok

• (összetételek): csontvelőgyulladás

Etimológia

csont + velő

Gyakoriság

• 3