döntőbíráskodás
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈdøntøːbiːraːʃkodaːʃ]
Főnév
döntőbíráskodás
- Az arbitráció olyan eljárás, amely hasonlít a bírói gyakorlathoz. A felek a közöttük kialakult vita rendezése érdekében egy döntőbíróra (arbitrátorra) ruházzák át a jogot a vita eldöntésében, vagy a probléma megoldásában. Az arbitrátor a felek kifejezett felhatalmazásával dönt és döntése a felek által megkérdőjelezhetetlen. egy olyan eljárás, amely hasonlít a bírói gyakorlathoz. A felek a közöttük kialakult vita rendezése érdekében egy döntőbíróra (arbitrátorra) ruházzák át a jogot a vita eldöntésében, vagy a probléma megoldásában. Az arbitrátor a felek kifejezett felhatalmazásával (alávetési nyilatkozatuk alapján) dönt. Az arbitrátor döntése a felek által megkérdőjelezhetetlen. Az arbitrátorral szembeni elvárás kettős: a feleket egyenlő elbánásban kell részesítenie és egyenlő feltételeket kell biztosítania számukra, hogy az ügyben képviselt álláspontjukat előadhassák.