egység

Magyar

Főnév

egység

1. Olyan mennyiség, melynek többszöröseivel mérjük a többi mennyiséget. Az alapul vett mennyiség. Például a hosszúság mértékegysége a méter.

Fordítások

alapul vett mennyiség

ANGOL: unit (en) ARAB: وحدة (ar) BOLGÁR: единица (bg) (f.) (edinicá) CSEH: jednotka (cs) (f.) FINN: yksikkö (fi) FRANCIA: unité (fr) HOLLAND: eenheid (nl) HORVÁT: jedinica (hr) (f.) JAPÁN: 単位 (ja) KÍNAI: 单位 (zh)

LENGYEL: jednostka (pl) (f.) NÉMET: Einheit (de) (f.) OLASZ: unità (it) OKCITÁN: unitat (oc) OROSZ: единица (ru) (f.) PORTUGÁL: unidade (pt) ROMÁN: unitate (ro) SPANYOL: unidad (es) SVÉD: enhet (sv) SZLOVÁK: jednota (sk) (f.)

Ragozás

egység ragozása eset/szám egyes szám többes szám alanyeset egység egységek tárgyeset egységet egységeket részes eset egységnek egységeknek -val/-vel egységgel egységekkel -ért egységért egységekért -vá/-vé egységgé egységekké -ig egységig egységekig -ként egységként egységekként -ul/-ül - - -ban/-ben egységben egységekben -on/-en/-ön egységen egységeken -nál/-nél egységnél egységeknél -ba/-be egységbe egységekbe -ra/-re egységre egységekre -hoz/-hez/-höz egységhez egységekhez -ból/-ből egységből egységekből -ról/-ről egységről egységekről -tól/-től egységtől egységektől

egység birtokos ragozása birtokos egy birtok több birtok az én egységem egységeim a te egységed egységeid az ő/ön/maga az önök/maguk egysége egységei a mi egységünk egységeink a ti egységetek egységeitek az ő egységük egységeik

Származékok

• egységes
• (összetételek): alapegység, alegység, gyáregység, időegység, tájegység, tápegység, tömegegység

Etimológia

egy + -ség