fejel

Magyar

Tárgyas ige

fejel

1. <Labdát> fejjel üt.

Származékok

• (igekötős alakok): | átfejel | befejel | kifejel | visszafejel | 

Etimológia

fej + -el

Ragozás

fejel ragozása

Főnévi igenév			fejelni
Befejezett melléknévi igenév			fejelt
Folyamatos melléknévi igenév			fejelő
Beálló melléknévi igenév			fejelendő
Határozói igenév			fejelve
Ható ige			fejelhet
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	fejelek	fejelsz	fejel	fejelünk	fejeltek	fejelnek
		Tárgyas	fejelem én téged/titeket fejellek	fejeled	fejeli	fejeljük	fejelitek	fejelik
	Múlt idő	Alanyi	fejeltem	fejeltél	fejelt	fejeltünk	fejeltetek	fejeltek
		Tárgyas	fejeltem én téged/titeket fejeltelek	fejelted	fejelte	fejeltük	fejeltétek	fejelték
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	fejelnék	fejelnél	fejelne	fejelnénk	fejelnétek	fejelnének
		Tárgyas	fejelném én téged/titeket fejelnélek	fejelnéd	fejelné	fejelnénk	fejelnétek	fejelnék
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	fejeljek	fejelj vagy fejeljél	fejeljen	fejeljünk	fejeljetek	fejeljenek
		Tárgyas	fejeljem én téged/titeket fejeljelek	fejeld vagy fejeljed	fejelje	fejeljük	fejeljétek	fejeljék
Főnévi igenév ragozása			fejelnem	fejelned	fejelnie	fejelnünk	fejelnetek	fejelniük

Főnév

fejel

1. Párna. A palócoknál a régebbi, keskeny formátumú, csíkos szőttes párna megkülönböztető neve.