fejel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfɛjɛl]

Ige

fejel

  1. <Labdát> fejjel üt.

Származékok

Etimológia

fej +‎ -el

Ragozás

Főnév

fejel

  1. Párna. A palócoknál a régebbi, keskeny formátumú, csíkos szőttes párna megkülönböztető neve. [1]

Jegyzetek