felkiáltójel

felkiáltójel

Magyar

Kiejtés

• IPA : /ˈfɛlkiaːltoːjɛl/
•  hallgatás
• Elválasztás: fel-ki-ál-tó-jel

Főnév

felkiáltójel

Felkiáltó, felszólító, óhajtó értelmű mondat végén v. önálló megszólítás után haszn. írásjel.

ANGOL: exclamation mark (en) CSEH: vykřičník (cs) (m.) DÁN: udråbstegn (da) (n.) FINN: huutomerkki (fi) FRANCIA: point d'exclamation (fr) m. GÖRÖG: θαυμαστικό (el) n. (thavmastikó) HÉBER: סימן קריאה (he) (siman kria) m. HORVÁT: uskličnik (hr) (m.) HOLLAND: uitroepteken (nl) n.

JAPÁN: 感嘆符 (ja) (kantanfu), (ビックリマーク (bikkurimāku) KÍNAI: 感嘆號 (zh) (感叹号) (gǎntànhào) LENGYEL: wykrzyknik (pl) m. NÉMET: Ausrufezeichen (de) n. NORVÉG: utropstegn (no) n. OROSZ: восклицательный знак (ru) (m.) (vosklicát'el'nyj znak) SKÓT: clisg-phuing (gd) (m.) SPANYOL: signo de exclamación (es) (m.) SZLOVÉN: klicaj (sl) (m.)

Ragozás

felkiáltójel ragozása eset/szám egyes szám többes szám alanyeset felkiáltójel felkiáltójelek tárgyeset felkiáltójelet felkiáltójeleket részes eset felkiáltójelnek felkiáltójeleknek -val/-vel felkiáltójellel felkiáltójelekkel -ért felkiáltójelért felkiáltójelekért -vá/-vé felkiáltójellé felkiáltójelekké -ig felkiáltójelig felkiáltójelekig -ként felkiáltójelként felkiáltójelekként -ul/-ül - - -ban/-ben felkiáltójelben felkiáltójelekben -on/-en/-ön felkiáltójelen felkiáltójeleken -nál/-nél felkiáltójelnél felkiáltójeleknél -ba/-be felkiáltójelbe felkiáltójelekbe -ra/-re felkiáltójelre felkiáltójelekre -hoz/-hez/-höz felkiáltójelhez felkiáltójelekhez -ból/-ből felkiáltójelből felkiáltójelekből -ról/-ről felkiáltójelről felkiáltójelekről -tól/-től felkiáltójeltől felkiáltójelektől

felkiáltójel birtokos ragozása birtokos egy birtok több birtok az én felkiáltójelem felkiáltójeleim a te felkiáltójeled felkiáltójeleid az ő/ön/maga az önök/maguk felkiáltójele felkiáltójelei a mi felkiáltójelünk felkiáltójeleink a ti felkiáltójeletek felkiáltójeleitek az ő felkiáltójelük felkiáltójeleik

Gyakoriság

• 3

Etimológia

felkiáltó + jel

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)