kárpit
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈkaːrpit]
Főnév
kárpit
- Bútort borító szövet.
Származékok
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | kárpit | kárpitok |
| tárgyeset | kárpitot | kárpitokat |
| részes eset | kárpitnak | kárpitoknak |
| -val/-vel | kárpittal | kárpitokkal |
| -ért | kárpitért | kárpitokért |
| -vá/-vé | kárpittá | kárpitokká |
| -ig | kárpitig | kárpitokig |
| -ként | kárpitként | kárpitokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | kárpitban | kárpitokban |
| -on/-en/-ön | kárpiton | kárpitokon |
| -nál/-nél | kárpitnál | kárpitoknál |
| -ba/-be | kárpitba | kárpitokba |
| -ra/-re | kárpitra | kárpitokra |
| -hoz/-hez/-höz | kárpithoz | kárpitokhoz |
| -ból/-ből | kárpitból | kárpitokból |
| -ról/-ről | kárpitról | kárpitokról |
| -tól/-től | kárpittól | kárpitoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | kárpitom | kárpitjaim |
| a te | kárpitod | kárpitjaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
kárpitja | kárpitjai |
| a mi | kárpitunk | kárpitjaink |
| a ti | kárpitotok | kárpitjaitok |
| az ő | kárpitjuk | kárpitjaik |