kétalakúság

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkeːtɒlɒkuːʃaːɡ]

Főnév

kétalakúság

1. Az a jelenség, hogy valaminek két alakja van.

Etimológia

kétalakú +‎ -ság

Szókapcsolatok

• nemi kétalakúság

Ragozás

kétalakúság ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kétalakúság	kétalakúságok
tárgyeset	kétalakúságot	kétalakúságokat
részes eset	kétalakúságnak	kétalakúságoknak
-val/-vel	kétalakúsággal	kétalakúságokkal
-ért	kétalakúságért	kétalakúságokért
-vá/-vé	kétalakúsággá	kétalakúságokká
-ig	kétalakúságig	kétalakúságokig
-ként	kétalakúságként	kétalakúságokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kétalakúságban	kétalakúságokban
-on/-en/-ön	kétalakúságon	kétalakúságokon
-nál/-nél	kétalakúságnál	kétalakúságoknál
-ba/-be	kétalakúságba	kétalakúságokba
-ra/-re	kétalakúságra	kétalakúságokra
-hoz/-hez/-höz	kétalakúsághoz	kétalakúságokhoz
-ból/-ből	kétalakúságból	kétalakúságokból
-ról/-ről	kétalakúságról	kétalakúságokról
-tól/-től	kétalakúságtól	kétalakúságoktól

kétalakúság birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kétalakúságom	kétalakúságaim
a te	kétalakúságod	kétalakúságaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kétalakúsága	kétalakúságai
a mi	kétalakúságunk	kétalakúságaink
a ti	kétalakúságotok	kétalakúságaitok
az ő	kétalakúságuk	kétalakúságaik