kalló
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈkɒlːoː]
Főnév
kalló
- (régies) Az a gép, műhely, amellyel, ill. ahol kallóznak.
- (régies) Érczúzó vízimalom.
- (ritka) (sport) Úszásban a lábak gyors, ollózó mozgatása.
Szinonimák
- <gép:> kölyű, külyű, kölyü, külyü
- <malom:> kallómalom
Származékok
Szókapcsolatok
Etimológia
- Lásd: kall
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | kalló | kallók |
| tárgyeset | kallót | kallókat |
| részes eset | kallónak | kallóknak |
| -val/-vel | kallóval | kallókkal |
| -ért | kallóért | kallókért |
| -vá/-vé | kallóvá | kallókká |
| -ig | kallóig | kallókig |
| -ként | kallóként | kallókként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | kallóban | kallókban |
| -on/-en/-ön | kallón | kallókon |
| -nál/-nél | kallónál | kallóknál |
| -ba/-be | kallóba | kallókba |
| -ra/-re | kallóra | kallókra |
| -hoz/-hez/-höz | kallóhoz | kallókhoz |
| -ból/-ből | kallóból | kallókból |
| -ról/-ről | kallóról | kallókról |
| -tól/-től | kallótól | kallóktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | kallóm | kallóim |
| a te | kallód | kallóid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
kallója | kallói |
| a mi | kallónk | kallóink |
| a ti | kallótok | kallóitok |
| az ő | kallójuk | kallóik |
Gyakoriság
- 5
Forrás
- Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)
- Magyar Néprajzi Lexikon – kallómalom, kalló