kenyérkereső

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɛɲeːrkɛrɛʃøː]

Főnév

kenyérkereső

  1. Olyan személy, akinek van megélhetést adó foglalkozása és munkaalkalma.

Etimológia

kenyér +‎ kereső

Fordítások

Ragozás

kenyérkereső ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kenyérkereső kenyérkeresők
tárgyeset kenyérkeresőt kenyérkeresőket
részes eset kenyérkeresőnek kenyérkeresőknek
-val/-vel kenyérkeresővel kenyérkeresőkkel
-ért kenyérkeresőért kenyérkeresőkért
-vá/-vé kenyérkeresővé kenyérkeresőkké
-ig kenyérkeresőig kenyérkeresőkig
-ként kenyérkeresőként kenyérkeresőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kenyérkeresőben kenyérkeresőkben
-on/-en/-ön kenyérkeresőn kenyérkeresőkön
-nál/-nél kenyérkeresőnél kenyérkeresőknél
-ba/-be kenyérkeresőbe kenyérkeresőkbe
-ra/-re kenyérkeresőre kenyérkeresőkre
-hoz/-hez/-höz kenyérkeresőhöz kenyérkeresőkhöz
-ból/-ből kenyérkeresőből kenyérkeresőkből
-ról/-ről kenyérkeresőről kenyérkeresőkről
-tól/-től kenyérkeresőtől kenyérkeresőktől
kenyérkereső birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kenyérkeresőm kenyérkeresőim
a te kenyérkeresőd kenyérkeresőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kenyérkeresője kenyérkeresői
a mi kenyérkeresőnk kenyérkeresőink
a ti kenyérkeresőtök kenyérkeresőitek
az ő kenyérkeresőjük kenyérkeresőik

Melléknév

kenyérkereső

  1. Megélhetést adó.