kopja

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkopjɒ]

Főnév

kopja

1. (történelem) Lándzsaszerű szúrófegyver.

Etimológia

Szláv eredetű, vö. szlovák kopija.

Fordítások

kopja — lásd lándzsa

Ragozás

kopja ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kopja	kopják
tárgyeset	kopját	kopjákat
részes eset	kopjának	kopjáknak
-val/-vel	kopjával	kopjákkal
-ért	kopjáért	kopjákért
-vá/-vé	kopjává	kopjákká
-ig	kopjáig	kopjákig
-ként	kopjaként	kopjákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kopjában	kopjákban
-on/-en/-ön	kopján	kopjákon
-nál/-nél	kopjánál	kopjáknál
-ba/-be	kopjába	kopjákba
-ra/-re	kopjára	kopjákra
-hoz/-hez/-höz	kopjához	kopjákhoz
-ból/-ből	kopjából	kopjákból
-ról/-ről	kopjáról	kopjákról
-tól/-től	kopjától	kopjáktól

kopja birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kopjám	kopjáim
a te	kopjád	kopjáid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kopjája	kopjái
a mi	kopjánk	kopjáink
a ti	kopjátok	kopjáitok
az ő	kopjájuk	kopjáik

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)