mechanika

A Wikiszótár wikiből

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

mechanika

  1. (fizika) A fizikának egyik fő része, az az ága, amely az erők hatását vizsgálja a fizikai testekre (attól függetlenül, hogy ezen erők hatása okoz-e elmozdulást, vagy nem) de a témakör az erők és (ha ez létrejön) a test elmozdulásának a környezetre való hatását is magába foglalja. A tudományág gyökereit megtalálhatjuk számos ókori civilizációban. A mechanika alapjait elméleteikben illetve tételeikben először a korai újkor tudósai, Galilei, Kepler és teljes rendszerként Newton fektették le. Ezek összességét ma klasszikus mechanikának nevezzük. A mechanika az anyag kölcsönhatásait és az anyagra ható erőket vizsgáló tudomány. A statika általánosságban azokat az erőhatásokat tanulmányozza, amikor nem kell számolni impulzussal. A kinematika anélkül vizsgálja a testek mozgását, hogy a mozgást befolyásoló erőhatásokkal foglalkozna. Ezek a klasszikus tudományok szilárd, makroszkopikus méretű testekre vonatkoznak. A folyadékok mechanikája a folyadékrészecskék közötti erőhatásokat vizsgálja.

Etimológia

A görög eredetű latin mechanica szóból (görögül Μηχανική). Ennek eredetéhez lásd a masina címszót.

Származékok

Szókapcsolatok

Fordítások