mondakör

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmondɒkør]

Főnév

mondakör

  1. Összefüggő mondák együttese. [1]

Etimológia

monda +‎ kör

Ragozás

mondakör ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset mondakör mondakörök
tárgyeset mondakört mondaköröket
részes eset mondakörnek mondaköröknek
-val/-vel mondakörrel mondakörökkel
-ért mondakörért mondakörökért
-vá/-vé mondakörré mondakörökké
-ig mondakörig mondakörökig
-ként mondakörként mondakörökként
-ul/-ül - -
-ban/-ben mondakörben mondakörökben
-on/-en/-ön mondakörön mondakörökön
-nál/-nél mondakörnél mondaköröknél
-ba/-be mondakörbe mondakörökbe
-ra/-re mondakörre mondakörökre
-hoz/-hez/-höz mondakörhöz mondakörökhöz
-ból/-ből mondakörből mondakörökből
-ról/-ről mondakörről mondakörökről
-tól/-től mondakörtől mondaköröktől
mondakör birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én mondaköröm mondaköreim
a te mondaköröd mondaköreid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
mondaköre mondakörei
a mi mondakörünk mondaköreink
a ti mondakörötök mondaköreitek
az ő mondakörük mondaköreik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6