ostrom

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈoʃtrom]

Főnév

ostrom

  1. Egy már bekerített vár, erőd, város folyamatos támadása.

Etimológia

A német Sturm szóból.

Fordítások

Ragozás

ostrom ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset ostrom ostromok
tárgyeset ostromot ostromokat
részes eset ostromnak ostromoknak
-val/-vel ostrommal ostromokkal
-ért ostromért ostromokért
-vá/-vé ostrommá ostromokká
-ig ostromig ostromokig
-ként ostromként ostromokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben ostromban ostromokban
-on/-en/-ön ostromon ostromokon
-nál/-nél ostromnál ostromoknál
-ba/-be ostromba ostromokba
-ra/-re ostromra ostromokra
-hoz/-hez/-höz ostromhoz ostromokhoz
-ból/-ből ostromból ostromokból
-ról/-ről ostromról ostromokról
-tól/-től ostromtól ostromoktól
ostrom birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én ostromom ostromaim
a te ostromod ostromaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
ostroma ostromai
a mi ostromunk ostromaink
a ti ostromotok ostromaitok
az ő ostromuk ostromaik

Származékok