pech

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpɛxː]

Főnév

pech

  1. (szleng) balszerencse

Etimológia

A német Pech szóból. Szólás eredete: a középkorban német földön szurokban (Pech) hengergették meg a házasságtörő nőt, majd tollban. Így lett Pechvogel, szurkosmadár. Aligha élhette túl a procedúrát, tollruhás árnnyá vált.

Származékok

Fordítások

Ragozás

pech ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset pech pechek
tárgyeset pechet pecheket
részes eset pechnek pecheknek
-val/-vel pechhel pechekkel
-ért pechért pechekért
-vá/-vé pechhé pechekké
-ig pechig pechekig
-ként pechként pechekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben pechben pechekben
-on/-en/-ön pechen pecheken
-nál/-nél pechnél pecheknél
-ba/-be pechbe pechekbe
-ra/-re pechre pechekre
-hoz/-hez/-höz pechhez pechekhez
-ból/-ből pechből pechekből
-ról/-ről pechről pechekről
-tól/-től pechtől pechektől
pech birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én pechem pechjeim
a te peched pechjeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
pechje pechjei
a mi pechünk pechjeink
a ti pechetek pechjeitek
az ő pechjük pechjeik