provokátor

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈprovokaːtor]

Főnév

provokátor

  1. Felbujtó, bujtogató vagy beugrató személy, titkos ügynök. [1]

Fordítások

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6