pusztulás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈpustulaːʃ]

Főnév

pusztulás

Etimológia

pusztul +‎ ás

Fordítások

Tartalom

angol: decay (en), destruction (en) cigány: szávothél kéré (rom) német: Verwüstung (de) nn, Verheerung (de) nn, Zerstörung (de) nn, Untergang (de) hn

Ragozás

pusztulás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	pusztulás	pusztulások
tárgyeset	pusztulást	pusztulásokat
részes eset	pusztulásnak	pusztulásoknak
-val/-vel	pusztulással	pusztulásokkal
-ért	pusztulásért	pusztulásokért
-vá/-vé	pusztulássá	pusztulásokká
-ig	pusztulásig	pusztulásokig
-ként	pusztulásként	pusztulásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	pusztulásban	pusztulásokban
-on/-en/-ön	pusztuláson	pusztulásokon
-nál/-nél	pusztulásnál	pusztulásoknál
-ba/-be	pusztulásba	pusztulásokba
-ra/-re	pusztulásra	pusztulásokra
-hoz/-hez/-höz	pusztuláshoz	pusztulásokhoz
-ból/-ből	pusztulásból	pusztulásokból
-ról/-ről	pusztulásról	pusztulásokról
-tól/-től	pusztulástól	pusztulásoktól

pusztulás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	pusztulásom	pusztulásaim
a te	pusztulásod	pusztulásaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	pusztulása	pusztulásai
a mi	pusztulásunk	pusztulásaink
a ti	pusztulásotok	pusztulásaitok
az ő	pusztulásuk	pusztulásaik