rövidzárlat

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈrøvid͡zaːrlɒt]

Főnév

rövidzárlat

1. (villamosság) Két különböző feszültségen levő vezetőnek (szigetelési hiba miatti) érintkezése.

   A rövidzárlat tüzet okozott.

2. (villamosság) Az áramszolgáltatás megszakadása a biztosíték kiolvadása, ill. az automata biztosíték szétkapcsolása miatt.
3. (bizalmas) A gondolkodás, az emlékezet váratlan, átmeneti zavara, kihagyása.

Etimológia

rövid +‎ zárlat

Fordítások

Tartalom

német: Kurzschluss (de) hn, Kurzschlüsse (de) hn

Ragozás

rövidzárlat ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	rövidzárlat	rövidzárlatok
tárgyeset	rövidzárlatot	rövidzárlatokat
részes eset	rövidzárlatnak	rövidzárlatoknak
-val/-vel	rövidzárlattal	rövidzárlatokkal
-ért	rövidzárlatért	rövidzárlatokért
-vá/-vé	rövidzárlattá	rövidzárlatokká
-ig	rövidzárlatig	rövidzárlatokig
-ként	rövidzárlatként	rövidzárlatokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	rövidzárlatban	rövidzárlatokban
-on/-en/-ön	rövidzárlaton	rövidzárlatokon
-nál/-nél	rövidzárlatnál	rövidzárlatoknál
-ba/-be	rövidzárlatba	rövidzárlatokba
-ra/-re	rövidzárlatra	rövidzárlatokra
-hoz/-hez/-höz	rövidzárlathoz	rövidzárlatokhoz
-ból/-ből	rövidzárlatból	rövidzárlatokból
-ról/-ről	rövidzárlatról	rövidzárlatokról
-tól/-től	rövidzárlattól	rövidzárlatoktól

rövidzárlat birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	rövidzárlatom	rövidzárlataim
a te	rövidzárlatod	rövidzárlataid
az ő/ön/maga az önök/maguk	rövidzárlata	rövidzárlatai
a mi	rövidzárlatunk	rövidzárlataink
a ti	rövidzárlatotok	rövidzárlataitok
az ő	rövidzárlatuk	rövidzárlataik

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)