reconcile

Angol

Kiejtés

• IPA : /ˈɹɛkənsaɪl/
•  hallgatás (US)

Ige

Főnévi igenév to reconcile

E.sz. 3. személy reconciles

Egyszerű múlt reconciled

Múlt idejű mn-i igenév reconciled

Jelen idejű mn-i igenév reconciling

1. kibékít
2. összeegyeztet
   • 1909, Jack London, Martin Eden, Chapter 7:

     She was too absorbed in striving to reconcile the stumbling, uncouth speech and its simplicity of thought with what she saw in his face.

Jegyzetek