száj

Emberi száj

Magyar

Főnév

száj

1. Testrész, az emésztőcsatorna kezdeti része, amely magában foglalja a szájüreget is.

   szájába harap

2. A beszéd szerve.
   • Szájába kell adni a szót. -Valakinek a nyilatkozataként tüntet fel valamit, vagy egyszerűen megmondják valakinek, hogy mit mondjon.
   • A számból vette ki a szót. -Éppen ugyanazt akartam mondani.
   • Szájára veszi a világ. -Pletyka, beszéd tárgya lesz valaki.
   • Akkora a szája, mint a bécsi kapu. -Szólás, akkor használjuk, ha valaki hangos, harsány, vagy sokat beszél.
3. Valamilyen üreges testnek vagy szervnek a nyílása.

   a barlang vagy a kulacs szája

Szinonimák

• ajak, bagóleső, pofa

Származékok

• szájal
• (összetételek): faluszája, szájhagyomány, szájharmonika, szájhős, szájkosár, szájmaszk, szájnyílás, szájpadlás, szájsebész, szájtükör, szájüreg, szájvíz, szájzár
• szájbarágós: Valamit túlságosan aprólékosan, alaposan elmagyarázó.
• szájhang: Nyelvtani fogalom, olyan hang, amit nem az orrban, hanem csak a szájüregben képzünk.
• szájíz: Szó szerint jelentheti az evés utáni ízt a szájban, ám kifejezésekben valamilyen kellemetlen érzésre, rossz emlékre utal. Pl.: Rossz szájíze maradt utána.
• szájpenész: A szájban lepedéket okozó gombás betegség.
• szájszerv: Ízeltlábúak szája közelében lévő, az eleség megragadására szolgáló szerv.
• szájtáti: Népies nyelven bamba, mafla személyt jelent.
• szájtépő: Pejoratív értelemben nagyhangút, hangoskodót jelent.

Szókapcsolatok

• nem tesz lakatot a szájára
• szájába rág valakinek valamit - Többször elismétel valakinek valamit, alaposan elmagyarázza neki.
• megégette a száját - Egyszer már bajba került valamilyen kijelentése miatt.

Fordítások

Tartalom

AFRIKAANS: mond (af) Akkadian: 𒅗 (pû) ALBÁN: gojë (sq) ANGOL: mouth (en) ARAB: فم (ar) (fam), خشم (ar) (khashm) (m.) egyiptomi: بق (bo') ARÁMI: ܦܘܡܐ AZERI: ağız (az) AVAR: кӀал (k'al) BASKÍR: ауыҙ (ba) (awıź) BENGÁLI: মুখ (bn) (mukh) BOSNYÁK: usta (bs) (n.) Bribri: krö m. BOLGÁR: уста (bg) (usztá) (f.) BURJÁT: аман (BUA) Chamicuro: awana CSUVAS: ҫӑвар (cv) (śăvar) CIGÁNY: muj  CSEH: ústa (cs) (pl.), pusa (f.), tlama (f.) DÁN: mund (da) (u.), kæft (da) ESZPERANTÓ: buŝo (eo) ÉSZT: suu (et) EWE: nu (ee) (n.) FINN: suu (fi) FRANCIA: bouche (fr) (f.) FRÍZ: mûle (fy) Gagauz: aaz GRÚZ: პირი (ka) (piri) GÖRÖG: στόμα (el) (n.) (sztóma) ÓGÖRÖG: στόμα (stoma) (n.), στύμα (styma) (n.), μάσταξ (mastax) (m.) HÉBER: פֶּה (he) (m.) (pe) HINDI: मुंह (hi) (munh) HOLLAND: mond (nl) (m.) HORVÁT: usta (hr) (n.) IDO: boko (io) INDONÉZ: mulut (id) IZLANDI: munnur (is) (m.), kjaftur (vulgar) (m.) ÍR: béal (ga) (m.) JAPÁN: 口 (ja) (くち, kuchi) KALMÜK: амн (XAL) Karachay-Balkar: аууз (awuz) Karakalpak: awız KAZAH: ауыз (kk) (awız)

KATALÁN: boca (ca) (f.) Ket: қө (qö) Khakas: аас (aas), ахсы (axsı) KÍNAI: 嘴 (zh), 口 (cmn) (kǒu) KOREAI: 입 (ko) (ip) KRÍMI TATÁR: ağız (crh) Kumyk: авуз (awuz) KIRGIZ: ооз (ky) (ooz) LATIN: oris LENGYEL: usta (pl) (n.), paszcza (f.), gęba (f.) MÁLTAI: ħalq (mt) (m.) MONGOL: ам (mn) (am) NAVAJO: azééʼ (nv), bizééʼ (nv) NÉMET: Mund (de) (m.), Maul (de) (n.) Nogai: авыз (awız) NORVÉG: munn (no) (m.), kjeft (no) OKCITÁN: boca (oc) (f.) ANISHINAABE: indoon  OLASZ: bocca (it) (f.) OROSZ: рот (ru) (m.) (rot) , уста (ru) (ustá) (pl.) ÖRMÉNY: բերան (hy) (beran) PERZSA: دهان (fa) (dahán) PORTUGÁL: boca (pt) (f.) ROMÁN: gură (ro) (f.) SPANYOL: boca (es) (f.) SVÉD: mun (sv) (m.), käft (sv) Shor: аас (aas), ақсы (aqsı) Southern Altai: оос (oos) SZERB: уста (sr) (n.) SZICÍLIAI: bucca (scn) (f.), vucca (scn) (f.) SZLOVÁK: ústa (sk) SZLOVÉN: usta (sl) (n.) SZUAHÉLI: kinywa (sw) TAGALOG: bibig (tl), bunganga (tl) TÁDZSIK: даҳон (tg) (dahon) Taos: łòmų́ną TATÁR: awız (tt) THAI: ปาก (th) (pààk) TÖRÖK: ağız (tr) TÜRKMÉN: agyz (tk) Tuvan: аас (aas) UDMURT: ым (udm) UKRÁN: уста (uk) (pl.) ÜZBÉG: ogʻiz (uz) VIETNÁMI: miệng (vi), mồm (vi)