szűnik

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsyːnik]

Ige

szűnik

  1. megszűnik, abbamarad, véget ér, végéhez közeledik, vége felé jár.
  2. csillapodik (pl. fájdalom), mértékében csökken.

Etimológia

Egy ótörök *sön- tőből, vö. csuvas ҫӳн, modern török sönmek.

Fordítások

Származékok

  • szünet, szünetel, szüntet, szüntelen.
  • (igekötős alakok): | megszűnik