szakítás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsɒkiːtaːʃ]

Főnév

szakítás

Etimológia

szakít +‎ -ás

Fordítások

Tartalom

cigány: sirél (rom) német: Bruch (de) hn, Trennung (de) nn

Ragozás

szakítás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	szakítás	szakítások
tárgyeset	szakítást	szakításokat
részes eset	szakításnak	szakításoknak
-val/-vel	szakítással	szakításokkal
-ért	szakításért	szakításokért
-vá/-vé	szakítássá	szakításokká
-ig	szakításig	szakításokig
-ként	szakításként	szakításokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	szakításban	szakításokban
-on/-en/-ön	szakításon	szakításokon
-nál/-nél	szakításnál	szakításoknál
-ba/-be	szakításba	szakításokba
-ra/-re	szakításra	szakításokra
-hoz/-hez/-höz	szakításhoz	szakításokhoz
-ból/-ből	szakításból	szakításokból
-ról/-ről	szakításról	szakításokról
-tól/-től	szakítástól	szakításoktól

szakítás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	szakításom	szakításaim
a te	szakításod	szakításaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	szakítása	szakításai
a mi	szakításunk	szakításaink
a ti	szakításotok	szakításaitok
az ő	szakításuk	szakításaik