tárcsa

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtaːrt͡ʃɒ]

Főnév

tárcsa

  1. Kerek, jelzésre használt tárgy.

Etimológia

Végső soron az olasz targa szóból.

Származékok

Ragozás

tárcsa ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tárcsa tárcsák
tárgyeset tárcsát tárcsákat
részes eset tárcsának tárcsáknak
-val/-vel tárcsával tárcsákkal
-ért tárcsáért tárcsákért
-vá/-vé tárcsává tárcsákká
-ig tárcsáig tárcsákig
-ként tárcsaként tárcsákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tárcsában tárcsákban
-on/-en/-ön tárcsán tárcsákon
-nál/-nél tárcsánál tárcsáknál
-ba/-be tárcsába tárcsákba
-ra/-re tárcsára tárcsákra
-hoz/-hez/-höz tárcsához tárcsákhoz
-ból/-ből tárcsából tárcsákból
-ról/-ről tárcsáról tárcsákról
-tól/-től tárcsától tárcsáktól
tárcsa birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tárcsám tárcsáim
a te tárcsád tárcsáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tárcsája tárcsái
a mi tárcsánk tárcsáink
a ti tárcsátok tárcsáitok
az ő tárcsájuk tárcsáik