tény

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈteːɲ]

Főnév

tény

  1. A valóságnak megfelelő, több független adat által alátámasztott igazság.

Etimológia

A tett főnévből a német Tatsache szó mintájára, vö. Tat.

Szinonimák

Származékok

Fordítások

Ragozás

tény ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tény tények
tárgyeset tényt tényeket
részes eset ténynek tényeknek
-val/-vel ténnyel tényekkel
-ért tényért tényekért
-vá/-vé ténnyé tényekké
-ig tényig tényekig
-ként tényként tényekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tényben tényekben
-on/-en/-ön tényen tényeken
-nál/-nél ténynél tényeknél
-ba/-be ténybe tényekbe
-ra/-re tényre tényekre
-hoz/-hez/-höz tényhez tényekhez
-ból/-ből tényből tényekből
-ról/-ről tényről tényekről
-tól/-től ténytől tényektől
tény birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tényem tényeim
a te tényed tényeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
ténye tényei
a mi tényünk tényeink
a ti tényetek tényeitek
az ő tényük tényeik