tiszt

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtist]

Főnév

tiszt

  1. Egy rangot viselő katona. Nem közlegény.
  2. Feladat (pl. ez nem az én tisztem).

Etimológia

Egy szláv *cseszt szóból, vö. szlovák česť.

Származékok

Fordítások

Ragozás

tiszt ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tiszt tisztek
tárgyeset tisztet tiszteket
részes eset tisztnek tiszteknek
-val/-vel tiszttel tisztekkel
-ért tisztért tisztekért
-vá/-vé tisztté tisztekké
-ig tisztig tisztekig
-ként tisztként tisztekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tisztben tisztekben
-on/-en/-ön tiszten tiszteken
-nál/-nél tisztnél tiszteknél
-ba/-be tisztbe tisztekbe
-ra/-re tisztre tisztekre
-hoz/-hez/-höz tiszthez tisztekhez
-ból/-ből tisztből tisztekből
-ról/-ről tisztről tisztekről
-tól/-től tiszttől tisztektől
tiszt birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tisztem tisztjeim
a te tiszted tisztjeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tisztje tisztjei
a mi tisztünk tisztjeink
a ti tisztetek tisztjeitek
az ő tisztjük tisztjeik