tiszttartó
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈtistɒrtoː]
Főnév
tiszttartó
- (régies) Uradalomban magasabb rangú gazdasági tiszt. [1]
- (elavult) Helytartó, a fejedelem helyettese. [1]
Etimológia
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | tiszttartó | tiszttartók |
| tárgyeset | tiszttartót | tiszttartókat |
| részes eset | tiszttartónak | tiszttartóknak |
| -val/-vel | tiszttartóval | tiszttartókkal |
| -ért | tiszttartóért | tiszttartókért |
| -vá/-vé | tiszttartóvá | tiszttartókká |
| -ig | tiszttartóig | tiszttartókig |
| -ként | tiszttartóként | tiszttartókként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | tiszttartóban | tiszttartókban |
| -on/-en/-ön | tiszttartón | tiszttartókon |
| -nál/-nél | tiszttartónál | tiszttartóknál |
| -ba/-be | tiszttartóba | tiszttartókba |
| -ra/-re | tiszttartóra | tiszttartókra |
| -hoz/-hez/-höz | tiszttartóhoz | tiszttartókhoz |
| -ból/-ből | tiszttartóból | tiszttartókból |
| -ról/-ről | tiszttartóról | tiszttartókról |
| -tól/-től | tiszttartótól | tiszttartóktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | tiszttartóm | tiszttartóim |
| a te | tiszttartód | tiszttartóid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
tiszttartója | tiszttartói |
| a mi | tiszttartónk | tiszttartóink |
| a ti | tiszttartótok | tiszttartóitok |
| az ő | tiszttartójuk | tiszttartóik |
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6