vészhelyzet

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈveːshɛjzɛt]

Főnév

vészhelyzet

1. Csapást, katasztrófát megelőző, ill. azt követő helyzet.

Etimológia

vész +‎ helyzet

Ragozás

vészhelyzet ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	vészhelyzet	vészhelyzetek
tárgyeset	vészhelyzetet	vészhelyzeteket
részes eset	vészhelyzetnek	vészhelyzeteknek
-val/-vel	vészhelyzettel	vészhelyzetekkel
-ért	vészhelyzetért	vészhelyzetekért
-vá/-vé	vészhelyzetté	vészhelyzetekké
-ig	vészhelyzetig	vészhelyzetekig
-ként	vészhelyzetként	vészhelyzetekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	vészhelyzetben	vészhelyzetekben
-on/-en/-ön	vészhelyzeten	vészhelyzeteken
-nál/-nél	vészhelyzetnél	vészhelyzeteknél
-ba/-be	vészhelyzetbe	vészhelyzetekbe
-ra/-re	vészhelyzetre	vészhelyzetekre
-hoz/-hez/-höz	vészhelyzethez	vészhelyzetekhez
-ból/-ből	vészhelyzetből	vészhelyzetekből
-ról/-ről	vészhelyzetről	vészhelyzetekről
-tól/-től	vészhelyzettől	vészhelyzetektől

vészhelyzet birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	vészhelyzetem	vészhelyzeteim
a te	vészhelyzeted	vészhelyzeteid
az ő/ön/maga az önök/maguk	vészhelyzete	vészhelyzetei
a mi	vészhelyzetünk	vészhelyzeteink
a ti	vészhelyzetetek	vészhelyzeteitek
az ő	vészhelyzetük	vészhelyzeteik

Gyakoriság

• 3

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)