äußerste

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /ɔʏ̯sɛɐ̯ʃtɛ/

Melléknév

äußerste (középfok äußersteer, felsőfok am äußerstesten)

  1. legnagyobb
  2. legvégső