érc

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Flag of Hungary.svg Magyar

Kiejtés

Főnév

érc

  1. Fémet tartalmazó ásvány, kőzet.
  2. (választékos) Ebből olvasztott fém.
    ércnél maradandóbb - időálló értékű <mű>

Szinonimák

Származékok

Etimológia

német Erz („érc”)

Fordítások


Ragozás

érc birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én ércem érceim
a te érced érceid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
érce ércei
a mi ércünk érceink
a ti ércetek érceitek
az ő ércük érceik

Forrás