érc

Magyar

Kiejtés

• IPA: /ˈeːrʦ/
• hallgatás^ⓘ
• Elválasztás: érc

Főnév

érc

1. Fémet tartalmazó ásvány, kőzet.

Etimológia

A német Erz szóból.

Fordítások

Tartalom

angol: ore (en) arab: رِكَاز‎ (ar) hn (rikāz) belarusz: руда (bg) nn (ruda) bolgár: руда (bg) nn (ruda) cigány: trászt (rom) cseh: ruda (cs) nn dán: malm (da) kn eszperantó: erco (eo) észt: maak (et) feröeri: málmur (fo) hn finn: malmi (fi) francia: minerai (fr) hn görög: μετάλλευμα (el) sn (metállevma) grúz: მადანი (ka) (madani) héber: עַפְרָה‎ (he) nn (afrá) holland: erts (nl) sn szerbhorvát: ruda (sh) nn ír: mianach (ga) hn izlandi: málmgrýti (is) japán: 鉱石 (ja) (こうせき, kōseki) katalán: mena (ca) nn kínai: 礦石 (zh), 矿石 (zh) (kuàngshí) koreai: 광석 (ko) (gwangseok)

latin: æs (la) sn lengyel: ruda (pl) lett: rūda (lv) litván: rūda (lt) maláj: bijih (ms) német: Erz (de) sn norvég: malm (no) olasz: minerale (it) hn orosz: руда (ru) nn (rudá) portugál: minério (pt) hn román: minereu (ro) sn spanyol: mena (es) nn, mineral (es) hn svéd: malm (sv) kn szlovák: ruda (sk) szlovén: ruda (sl) nn tagalog: dukalin (tl), dulang (tl) telugu: ఖనిజము (te) (khanijamu) ukrán: руда (uk) (ruda) vietnámi: quặng (vi) volapük: mün (vo) walesi: mwyn (cy) hn

Ragozás

érc ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	érc	ércek
tárgyeset	ércet	érceket
részes eset	ércnek	érceknek
-val/-vel	érccel	ércekkel
-ért	ércért	ércekért
-vá/-vé	érccé	ércekké
-ig	ércig	ércekig
-ként	ércként	ércekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	ércben	ércekben
-on/-en/-ön	ércen	érceken
-nál/-nél	ércnél	érceknél
-ba/-be	ércbe	ércekbe
-ra/-re	ércre	ércekre
-hoz/-hez/-höz	érchez	ércekhez
-ból/-ből	ércből	ércekből
-ról/-ről	ércről	ércekről
-tól/-től	érctől	ércektől

érc birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	ércem	érceim
a te	érced	érceid
az ő/ön/maga az önök/maguk	érce	ércei
a mi	ércünk	érceink
a ti	ércetek	érceitek
az ő	ércük	érceik

• (választékos) Ércből olvasztott fém.

ércnél maradandóbb - időálló értékű <mű>

Szinonimák

• fém

Származékok

• érces, ércesedik, ércesség
• (összetételek): ércdarab, ércdúsító, ércelemzés, ércelőkészítés, ércfedezet, ércféleség, érckakas, érckoporsó, ércmikroszkóp, ércminta, ércmosó, ércnem, ércolvasztó, ércoszlop, ércpénz, érctartalmú, érctermő

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)
• Angol Wikiszótár