érvel

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈeːrvɛl]

Tárgyatlan ige

érvel

Származékok

• érvelés

Etimológia

érv +‎ -el

Fordítások

Tartalom

angol: argue német: argumentieren

Ragozás

érvel ragozása

Főnévi igenév			érvelni
Befejezett melléknévi igenév			érvelt
Folyamatos melléknévi igenév			érvelő
Beálló melléknévi igenév			-
Határozói igenév			érvelve
Ható ige			érvelhet
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	érvelek	érvelsz	érvel	érvelünk	érveltek	érvelnek
		Tárgyas	Tárgyatlan ige. Nincs tárgyas ragozása.
	Múlt idő	Alanyi	érveltem	érveltél	érvelt	érveltünk	érveltetek	érveltek
		Tárgyas	-
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	érvelnék	érvelnél	érvelne	érvelnénk	érvelnétek	érvelnének
		Tárgyas	-
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	érveljek	érvelj vagy érveljél	érveljen	érveljünk	érveljetek	érveljenek
		Tárgyas	-
Főnévi igenév ragozása			érvelnem	érvelned	érvelnie	érvelnünk	érvelnetek	érvelniük