ín

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈiːn]

Főnév

ín

1. A csontok és az izmok közötti szalag.

Etimológia

• Ősi örökség az uráli korból, vö. finn suoni, erza сан, mari шӧн, udmurt сӧн, nyenyec тэ.
• Az uráli ősalak *sene lehetett; hasonló alakú és jelentésű szavak az indoeurópai nyelvekben is vannak, vö. dán sene.
• Az uráli/indoeurópai kapcsolat kérdése további vizsgálatra szorul.

Fordítások

Tartalom

albán: dell (sq) angol: sinew (en), tendon (en) dán: sene (da) erza: сан (myv) (san) finn: jänne (fi) francia: tendon (fr) héber: גִיד‎ (he) (gid) holland: pees (nl) japán: 筋 (ja), すじ (ja) (suji)

latin: nervus (la) hn macedón: тетива (mk) nn (tetiva) lengyel: ścięgno (pl) sn mezei mari: шем (mhr) (šem) német: Sehne (de) nn norvég: sene (no) olasz: tendine (it) hn orosz: жила (ru) nn (žila), сухожилие (ru) sn (suxožilije) óangol: sionu (ang) nn ófelnémet: senawa (goh) nn ógörög: νεῦρον (grc) sn (neûron) spanyol: tendón (es) svéd: sena (sv) szerbhorvát: тетива (sh) nn, tetiva (sh) szlovák: šľacha (sk) nn szlovén: tetiva (sl) nn udmurt: сӧн (udm) (sön)

Származékok

• inas
• (összetételek): ínvédő