írásjegy

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈiːraːʃjɛɟ]
• hallgatás^ⓘ
• Elválasztás: í-rás-jegy

Etimológia

írás +‎ jegy

Főnév

írásjegy

1. (nyelvészet) Írásrendszerben: beszédhang(ok)nak önálló, egyelemű jele (pl. a, b).

Ragozás

írásjegy ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	írásjegy	írásjegyek
tárgyeset	írásjegyet	írásjegyeket
részes eset	írásjegynek	írásjegyeknek
-val/-vel	írásjeggyel	írásjegyekkel
-ért	írásjegyért	írásjegyekért
-vá/-vé	írásjeggyé	írásjegyekké
-ig	írásjegyig	írásjegyekig
-ként	írásjegyként	írásjegyekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	írásjegyben	írásjegyekben
-on/-en/-ön	írásjegyen	írásjegyeken
-nál/-nél	írásjegynél	írásjegyeknél
-ba/-be	írásjegybe	írásjegyekbe
-ra/-re	írásjegyre	írásjegyekre
-hoz/-hez/-höz	írásjegyhez	írásjegyekhez
-ból/-ből	írásjegyből	írásjegyekből
-ról/-ről	írásjegyről	írásjegyekről
-tól/-től	írásjegytől	írásjegyektől

írásjegy birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	írásjegyem	írásjegyeim
a te	írásjegyed	írásjegyeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	írásjegye	írásjegyei
a mi	írásjegyünk	írásjegyeink
a ti	írásjegyetek	írásjegyeitek
az ő	írásjegyük	írásjegyeik

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)