írásjegy

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈiːraːʃjɛɟ]
  • hallgatás
  • Elválasztás: í-rás-jegy

Etimológia

írás +‎ jegy

Főnév

írásjegy

  1. (nyelvészet) Írásrendszerben: beszédhang(ok)nak önálló, egyelemű jele (pl. a, b).

Ragozás

írásjegy ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset írásjegy írásjegyek
tárgyeset írásjegyet írásjegyeket
részes eset írásjegynek írásjegyeknek
-val/-vel írásjeggyel írásjegyekkel
-ért írásjegyért írásjegyekért
-vá/-vé írásjeggyé írásjegyekké
-ig írásjegyig írásjegyekig
-ként írásjegyként írásjegyekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben írásjegyben írásjegyekben
-on/-en/-ön írásjegyen írásjegyeken
-nál/-nél írásjegynél írásjegyeknél
-ba/-be írásjegybe írásjegyekbe
-ra/-re írásjegyre írásjegyekre
-hoz/-hez/-höz írásjegyhez írásjegyekhez
-ból/-ből írásjegyből írásjegyekből
-ról/-ről írásjegyről írásjegyekről
-tól/-től írásjegytől írásjegyektől
írásjegy birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én írásjegyem írásjegyeim
a te írásjegyed írásjegyeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
írásjegye írásjegyei
a mi írásjegyünk írásjegyeink
a ti írásjegyetek írásjegyeitek
az ő írásjegyük írásjegyeik

Forrás