βουκόλος

Ógörög

βουκόλος (boukólos)

Kiejtés

 

• IPA: /buː.kó.los/ → /βuˈko.los/ → /vuˈko.los/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /buː.kó.los/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /buˈko.los/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /βuˈko.los/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /vuˈko.los/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /vuˈko.los/

Főnév

βουκόλος • (boukólos)

(bukólosz)

1. pásztor

Etimológia

Tkp. *bukolo, lásd a kelta bugail szót.