βοῦς

Ógörög

βοῦς (boûs)

Kiejtés

 

• IPA: /bûːs/ → /βus/ → /vus/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /bûːs/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /bus/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /βus/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /vus/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /vus/

Főnév

βοῦς • (boûs) hn or nn (genitivus βοός); harmadik ragozás

1. szarvasmarha
2. tehén

Etimológia

Lásd a latin bos szót. Tkp. *govo, lásd az ír bó, illetve az északi germán ko szót.