γελάω

Görög

γελάω (geláo)

Ige

γελάω/γελώ • (geláo/geló) (múlt γέλασα, passzív γελιέμαι, p‑múlt γελάστηκα, ppp γελασμένος)

1. nevet, én nevetek

Ógörög

γελάω (geláō)

Kiejtés

 

• IPA: /ɡe.lá.ɔː/ → /ʝeˈla.o/ → /ʝeˈla.o/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /ɡe.lá.ɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ɡeˈla.o/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ʝeˈla.o/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ʝeˈla.o/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ʝeˈla.o/

Ige

γελάω • (geláō)

1. nevet, én nevetek