θέω

Ógörög

θέω (théō)

Kiejtés

 

• IPA: /tʰé.ɔː/ → /ˈθe.o/ → /ˈθe.o/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /tʰé.ɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈtʰe.o/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈθe.o/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈθe.o/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈθe.o/

Ige

θέω • (théō)

(théó)

1. fut, szalad

Etimológia

Tkp. *dovi, lásd a perzsa دویدن igét.