καμπή

Ógörög

καμπή (kampḗ)

Kiejtés

 

• IPA: /kam.pɛ̌ː/ → /kamˈpi/ → /kamˈbi/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /kam.pɛ̌ː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /kamˈpe̝/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /kamˈpi/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /kamˈpi/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /kamˈbi/

Főnév

καμπή • (kampḗ) nn (genitivus καμπῆς); első ragozás

1. görbület
2. hajlat

Etimológia

Egy *kem- tőből, lásd a magyar homorú szónál.