κεύθω

Ógörög

κεύθω (keúthō)

Kiejtés

 

• IPA: /kěu̯.tʰɔː/ → /ˈceɸ.θo/ → /ˈcef.θo/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /kěu̯.tʰɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈkew.tʰo/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈceɸ.θo/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈcef.θo/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈcef.θo/

Ige

κεύθω • (keúthō)

(keúthó)

1. rejt, elrejt, eldug

Etimológia

Tkp. *kudi, lásd az angol hide, illetve a velszi cuddio igét.