ποτόν

Ógörög

ποτόν (potón)

Kiejtés

 

• IPA: /po.tón/ → /poˈton/ → /poˈton/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /po.tón/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /poˈton/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /poˈton/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /poˈton/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /poˈton/

Főnév

ποτόν sn

(potón)

1. ital

Etimológia

Tkp. *poto, lásd a latin potus szót.