τέγος

Ógörög

τέγος (tégos)

Kiejtés

 

• IPA: /té.ɡos/ → /ˈte.ɣos/ → /ˈte.ɣos/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /té.ɡos/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈte.ɡos/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈte.ɣos/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈte.ɣos/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈte.ɣos/

Főnév

τέγος • (tégos) sn (genitivus τέγους vagy τέγεος); harmadik ragozás

1. tető, háztető

Etimológia

Tkp. *tego, lásd a latin tectum szót.