ταῦρος

Ógörög

ταῦρος (taûros)

Kiejtés

 

• IPA: /tâu̯.ros/ → /ˈta.βros/ → /ˈta.vros/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /tâu̯.ros/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈtaw.ros/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈta.βros/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈta.vros/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈta.vros/

Főnév

ταῦρος • (taûros) hn (genitivus ταύρου); második ragozás

1. bika

Etimológia

Tkp. *tauro, lásd a taurus szót.