φῦμα
Ógörög
φῦμα (phûma)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /pʰŷː.ma/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈpʰy.ma/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈɸy.ma/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈfy.ma/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈfi.ma/
Főnév
φῦμα • (phûma)
- (phüma) (sn.)
Etimológia
Tkp. *bimo, lásd pl az albán bimë szót.