χέλυς

Ógörög

χέλυς (khélus)

Kiejtés

 

• IPA: /kʰé.lys/ → /ˈçe.lys/ → /ˈçe.lis/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /kʰé.lys/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈkʰe.lys/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈçe.lys/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈçe.lys/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈçe.lis/

Főnév

χέλῡς vagy χέλῠς • (khélūs vagy khélus) nn (genitivus χέλῠος); harmadik ragozás

1. teknőc

Etimológia

Tkp. *ghelu- ~ *gelvo, lásd a szláv želva szót.