χέλυς
Ógörög
χέλυς (khélus)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /kʰé.lys/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈkʰe.lys/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈçe.lys/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈçe.lys/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈçe.lis/
Főnév
χέλῡς vagy χέλῠς • (khélūs vagy khélus) nn (genitivus χέλῠος); harmadik ragozás
Etimológia
Tkp. *ghelu- ~ *gelvo, lásd a szláv želva szót.